Basky Istvánra emlékezem…
A közelmúltban elhunyt, kiváló énekművészhez, Baksky Istvánhoz személyes élmények fűznek. Gallai Attila zeneszerző barátom dallamaiba öltöztetett „A Határtalan” c. versemet Basky István adta elő először, és azután több alkalommal is. Mély átérzéssel, művészetének minden ragyogó elemét beleszőve énekelt. Megdöbbentő, és egyben felemelő érzés volt számomra hallgatni a verset ilyen formában, ilyen magas színvonalú előadásban.
Basky István a Magyar Rádió énekkarának nívódíjas tagja volt 40 éven át. Énekművészként muzikalitása mindig magával ragadta hallgatóságát. Büszkeséggel tölt el, hogy egy versem az ő előadásában került ilyen formában a közönség elé. Álljon itt az ő emlékezetére:
A Határtalan
Betölt mindent, mert határtalan,
árad szelíden, szépen, parttalan,
nem fogja gát, nem fogja törvény,
csillogó színét nem töri törvény.
Itt van közöttünk, bennünk, értünk,
bűnös szívünkkel, amit nem értünk:
az Isten adta nekünk önmagát,
hogy szeretetében élhessünk tovább.
Itt van közöttünk, észrevesszük-e?
életre hív az Élet Hírnöke,
szívünk és lelkünk érzi, látja;
benne van mindnyájunk feltámadása.
Betölt mindent, mert határtalan!
Irgalom, béke, mind-mind benne van:
az Isten adta nekünk önmagát,
és szeretetében fürdik a világ.
Laczó Zoltán Vince szerkesztő összeállításában 2012. 04. 02-án, 23:30-kor műsor hangzott el a Katolikus Rádióban.
Bordal
Poharamban rubint-piros,
illatos bor álmodik,
én csak nézem elmerengve,
ahogy fénye változik.
Az igazság benne van-e,
hát azt bizony nem tudom,
de szelíd simogatását
érzem, ahogy kortyolom.
Benne van viszont a napfény,
a szorgos kéz dallama,
tűzhányó szikrázik benne, -
mintha erről vallana.
Melegít, és erejével
erőt kölcsönöz nekem,
egyengeti, elsimítja
a redőket lelkemen.
Áldott földünk piros vére,
áradj át a szívemen,
tedd boldoggá, és színessé –
mint egy régi szerelem!
2011. 05. 11. SZLD.
Húsvéti locsolóvers 2012.
Meglocsollak szép virágom,
a fejedre áldás szálljon.
veszekedést elfeledjük,
mindig csak egymást szeressük!
Tavaszi szél felüdítsen,
szoclib banda ne dühítsen,
ne vizsgálják diplománkat,
mert nekünk még az se árthat!
Az ájemef ne zsaroljon,
ne diktáljon Brüsszel, London,
Párizs gondja ne itt legyen
a kafeteria-jegyen!
Munkánk gyümölcsét mi lássuk,
virágozzék szép országunk!
A szép lányok gyűrűjében
e szokásunk tovább éljen,
a legények locsoljanak,
fenekeket paskoljanak!
Most már visszatérek hozzád,
egy szép piros tojást hozzál,
s jókedvűen tovább megyünk,
a jó Isten legyen velünk!
2012. 04. 09. SZLD.
